Skip to main content

Állásinterjú: amit ne mondjunk

Állásinterjú: amit ne mondjunk
Minden személyzeti szakembernek vannak mosolyra fakasztó vagy elrettentő sztorijai az állásinterjúk világából. Udvariatlanság, felkészületlenség, néha túlzott őszinteség az oka annak, hogy nem mindennapi válaszok hagyják el a pályázók száját. Sőt, előfordul, hogy egy nem fair HR-es kérdés - például "Mi a legrosszabb tulajdonsága?"- késztet furcsa replikára. Gyűjtésünk HR-esektől.

Nem mindenki futja le szívesen az állásinterjú elején megkerülhetetlen tiszteletköröket. Egy pénzügyes férfi például "hagyjuk már a személyes bemutatkozást, az úgyis benne van az önéletrajzomban, nem látja? Beszéljen már inkább arról, mit kellene csinálnom ebben a munkakörben"- felkiáltással fojtotta az őt interjúztató fejvadászba a szót.

Angolra váltás: "Átnézem a nyelvtant, visszajövök"

Sokakat viszont a derült égből villámcsapásként sújtó, idegen nyelvű kérdésekkel lehet kizökkenteni a normál kerékvágásból. Egy frissdiplomás fiatal például annyira megrettent az angol nyelven feltett kérdésektől, hogy zavarában így válaszolt a vele szemben ülő interjúztatónak. "Ez most elég váratlanul ért, de ha ad rá két napot, hogy átnézzem a nyelvtant meg a szókincset, újra visszajönnék és megismételném ezt a beszélgetést."
Egy idősebb, kísértetiesen hasonló helyzetbe került férfi még ennyi szót sem vesztegetett a magyarázkodásra. Ő egész egyszerűen hamuszürkére sápadt, leizzadt, hóna alá kapta aktatáskáját majd sietve elviharzott az irodából.

Bérigény: "Jobb, ha bekapcsolja a biztonsági övet"

Vannak olyan pályázók is, akik legszívesebben vastag pénztárcájukkal pozícionálnák magukat és hetvenkednének az állásinterjún. Egy keresett szakember például az alábbi "jobb lesz, ha bekapcsolja a biztonsági öveket. Mert nekem akkora a fizetésem, hogyha azt maga meghallja, székestől hanyatt vágódik"- gyöngyszemmel örvendeztette meg az interjúztatót. Ráadásul csúsztatott is: fizetése ugyanis nem volt rossz, de a szakma átlagához képest egyáltalán nem volt kiemelkedő.

"Mit szeretett előző munkahelyén? - tette fel a kérdést egy HR-es egy olyan pályázónak, aki korábban a katonaságnál dolgozott, utána pedig a civil életben keresett munkalehetőséget. "Hát, hogy minden ebédidőben beülhettem a tankba"- hangzott a kissé gyermekesnek tűnő válasz.

Legrosszabb tulajdonság: "Télen felszedek 5 kilót"

"Mi a legrosszabb tulajdonsága?" - kapta a váratlan kérdést egy orvoslátogató posztra jelentkező férfi. Megpróbálta kikerülni a kérdést és nem szakmai választ adni, ezért a "Sajnos minden télen felszedek 4-5 kilót"- formulánál kötött ki. A történet utóélete mindenesetre pozitív. A szakembert - mivel egyébként minden kritériumnak megfelelt - felvették az állásra, azóta is ott dolgozik és vezetővé lépett elő.
A munka nélkül töltött évek kozmetikázása az önéletrajzban ugyancsak gyakran állíthat embert próbáló feladat elé. Ennek ellenére úgy tűnik, nem mindenki csinál túl nagy ügyet mindebből. Egy pályázó például a "hát lógattam a lábamat és elvoltam" fordulattal felelt a szakmai múlt fehér foltjait firtató kérdésre.

Motiváció: "Ugródeszkának majd csak jó lesz"

Gyakran a kendőzetlen őszinteség rossz tanácsadó. Főként, ha nem túl rutinos pályakezdőként sétál bele a jelölt a csapdába. "Egyáltalán nem ez az állás az álmom, de ugródeszkának majd csak jó lesz"- indokolta jelentkezését egy pénzügyi asszisztens munkakörre jelentkező frissdiplomás hölgy.
Szintén a meggondolatlan kitárulkozás lett a veszte egy bérszámfejtői állásra pályázó munkakeresőnek is. Ugyanis amikor szakmai hozzáértéséről és csapatjátékos mivoltáról faggatták, egyből azzal válaszolt, hogy "mindenkivel remekül kijött", hiszen korábbi munkahelyén rendszeresen megmutatta vele jó viszonyt ápoló kollégáinak az egyébként szigorúan titkosnak számító fizetési íveket és a többiek béradatait. Persze a bizalmas adatokkal való visszaélés miatt rögtön búcsút is inthetett az állásnak.

Csak az anyjával interjúzott volna

Nem feltétlenül csak a pályázók a ludasak a csúnyán félresiklott állásinterjúkért. Gyakran a tévesen értelmezett szülői szeretet aknázhatja alaposan alá a fiatal álláskeresők boldogulását. Egy budapesti toborzó cég például egy nagy presztízsű ügyvédi iroda részére keresett angol nyelven perfekt recepcióst. Hamarosan találtak is egy kiválónak tűnő jelöltet. Az akkor mindössze 23 éves hölgy már két év tengerjáró hajón szerzett gyakorlattal és további egy év munkatapasztalattal rendelkezett egy neves brit alapítványnál, amelyet időnként magas rangú diplomaták és a királyi család tagjai is látogattak. A személyes találkozásig minden rendben is zajlott. Csakhogy a fiatal nőt az édesanyja is elkísérte az interjúra. Majd mikor a nőt szólították, ő is bent szeretett volna végig maradni az interjún. Amikor a szakember és a tulajdonos ezt szóvá tették, azonnal sértődötten távoztak az irodából.

Takács Gabriella


Back to top