Skip to main content

Közösségi szellem, tisztelet és precizitás – munka Japánban

Közösségi szellem, tisztelet és precizitás – munka Japánban

Popovics Péter közgazdász és energetikai szakértő nyelvtanulással továbbá egyetemi alap, - és mesterképzésben majd 3 évnyi munkavállalással összesen 10 évet töltött Japánban. A most 35 éves Péter  -  feleségével Katalinnal és akkor kéthónapos kislányával, Lilyvel -  a 2011-es fukusimai atomerőmű-balesetet követően, az esetleges radioaktív sugárzás elkerülése végett döntött a japán karrier megszakítása és befejezése mellett. Péter olvasóinknak a japán munkakultúra világába enged betekintést. 

Péter első körben 1997-98-ban, még középiskolás évei alatt élt külföldön: az USA-ban töltött 1 évet. Az ottani élménygyűjtés azonban annyira magával ragadta, hogy nem volt számára kérdés: egyetemi tanulmányait is másik országban szeretné majd folytatni. ”A tengerentúlon töltött év után azért is vonzott annyira a külföld, mert akkortájt még családi körben is az a mondás járta: haza bármikor lehet jönni, de külföldre menni addig kell, amíg van rá lehetőség.

A másik fő motivációm pedig az volt, hogy mindenképp olyan országban szerettem volna tanulni, amely innovációk és technikai újítások terén az élvonalban van. Ebben akkor egyértelműen Japán jelentette a csúcsok csúcsát - és persze a dolog ”kaland jellegét” sem lehet kihagyni a történetemből.”

Tipp: A monster.hu-n külföldi állásokra is kereshetsz: használd az ország lenyílómenüt a részletes keresés oldalon.

High tech iroda és buddhista szentély egymás mellett

A ”célállomás” így adott volt. Már csak a megvalósítás volt hátra, de aztán szerencsésen összeállt a kép. ”Pont megfelelő pillanatban találtam rá egy, az egyetemi tanulmányokat támogató japán kormányzati ösztöndíjra, igen kedvező feltételekkel. 2001 - ben kezdhettem el tanulmányaimat Japánban. Először 1 év kőkemény, éjt nappallá tévő nyelvtanulással, majd az Oszakai Egyetem közgazdász alapképzésében. A mesterképzésre már szakot váltottam: innentől kezdve a környezetmérnöki szak megújuló energiaforrások szakirányán folytattam tovább, 2006-tól 2008-ig.”

Japán mindenesetre sokszínű világ: nagyon inspiráló például, hogy a múlt és a jelen, a hagyományok és az innováció remekül megférnek egymás mellett. Teljesen megszokott utcakép például, hogy a high tech iroda, - és gyárépületek között ott áll egy évszázadokkal ezelőtt épült buddhista szentély.

A japán felsőoktatás és a munka világa is életre szóló tapasztalatokkal gazdagította. Még akkor is, ha a kinti felsőoktatás módszereit időnként kicsit ellentmondásosként élte meg. ”A minőségi tananyagokat, szemináriumokat tényleg pozitívumként könyvelhettem el. A túl egyoldalú, szinte nulla kommunikációval járó tanár-diák kapcsolatot viszont már kevésbé. Szóbeli feladatmegoldás és számonkérés lényegében semmilyen tárgyból nem volt: mindig, mindenből írásban kellett vizsgáznunk.”

Kicsi a hely az egyénieskedésnek

A másik meglepő érdekesség számára a japánok ”közösségi lény” mivolta. Ami később, a munka világában csak fokozódott. ”Van Japánban egy érdekes mondás, hogy a ”kiálló szöget beverik.” Egyszóval: individualizmusnak nem sok tere van náluk. Ez például abban is tetten érhető, hogyha valaki különleges vagy korábban nem tapasztalt kérelemmel, újítással rukkol elő, szinte biztos nem tudja majd érvényre juttatni. Még akkor sem, ha egyébként hasznos lenne az elképzelése. Az ok nagyon egyszerű: ami egyszer már bevált és működik, attól nem szívesen térnek el.

Ráadásul a 120 milliós lakosság a földrajzi adottságok miatt az ország 20 százalékán zsúfolódik össze: a tömeg miatt a túlzott individualizmus könnyen ártalmas lehet és káoszba fulladna.” Ezek után talán nem is meglepő: a japánok átlagon felül szabálykövetők, nem szívesen mennek szembe az előírásokkal.

Hatalmas tisztelet a senioroknak

A tekintélyt, a kort és a vezetőket azonban nagyon tisztelik: olyannyira, hogy a motívum még a bérezésben is rendszeresen visszaköszön. ”Japánban a vállalati teljesítményértékeléseknél az életkornak is kulcsszerepe van. Gyakran még többet is számít, mint a teljesítmény: a fizetés az életkorral együtt egyenesen arányosan növekszik.

A szeniorok tisztelete is erőteljesen jelen van a munka-kultúrájukban.  Ezt még akkor is kinyilvánítják a többiek felé, ha munkatársaik csak alig 1 évvel korábban érkeztek a vállalathoz, mint ők maguk. Mert ott ez is számít. Emellett a főnököt se illik megelőzni a hazamenetelben: amíg ő nem távozik, a többieknek is maradnia kell.”

Popovics Péter - JapánNem jellemző a munkahelyváltás

A japán kultúrában általában a vállalat iránti lojalitás is megkérdőjelezhetetlen. ”A munka világában nem nagyon jellemző, hogy valaki az előrelépés vagy például 15-20 százalékkal magasabb jövedelem miatt munkahelyváltáson gondolkodjon. Sőt: a váltás inkább gyanút kelt a munkavállaló iránt, így ha lehet, inkább kerülik. Akárcsak a vállalatok az elbocsátást, mert nagy becsben tartják a presztízsüket. Pont az utóbbi miatt is bővül szinte az összes vállalat évente meghatározott számú új munkatárssal. Akiket gyakran nem is konkrét pozíciókra vesznek fel: hanem összességében kell megfelelniük a vállalat elvárásainak - és majd a belépést követően, többféle részleg és tevékenység megismerésével dől el, milyen területen dolgozhatnak majd. Míg például egy pályakezdő mérnököt szinte biztos végigvisznek a gyártás szakmunkákat igénylő fázisain is, lehet, hogy egy jogász végül a HR-osztályon találja meg a helyét.”

Nem ritka a napi 4 órás ingázás

Az otthon és a munkahely közötti ingázás hossza európai léptékekben elsőre ijesztőnek tűnhet - az időtartama ennek ellenére növelheti a hatékonyságot. ”Egy 120 milliós népességű országban a távolságok is gigantikusak. Gondoljunk csak bele: míg egy magyarországi munkavállaló napi átlag 1 órát ingázik a lakó, - és a munkahelye között addig egy japán akár napi 3-4 órát is. Számomra viszont ez azt jelentette, hogy az irodában töltött időt végig minél jobban és hatékonyabban töltsem ki. Arról nem beszélve, hogy sokszor a hazaúton is van idő a kreatív ötleteken gondolkozni.”  

Sok időt szánnak az emberi kapcsolatokra

Ám ha a japánoknak akad némi szabadidejük, még abban is visszaköszön a közösségi szellem. ”A japánok profik a kapcsolatok építésében és ápolásában. Ahogy megfigyeltem, sokkal több időt, energiát és pénzt áldoznak rá, mint a magyarok. Japán emellett a fesztiválok országa is: rengeteg macurit  (helyi ünnepet) rendezvényt és egyéb fesztivált szerveznek - méghozzá céges és szabadidős programként egyaránt. Továbbá az sem ritka, hogy a kollégák között erős barátságok szövődnek és családtagjaikkal is rendszeresen összejárnak.” 

 

Takács Gabriella


Back to top